1803 –ban veszi kezdetét az állandó Kőszínház építése is a Farkas utcában, szemben a Vármegyeházával. A Kőszínház megnyitása 1821. március 12-én döntő módon befolyásolja a hivatásos magyar nyelvű színpad és zenésszínpad további sorsát. A Kőszínház színpada szcenikailag is biztosítani tudja operák bemutatását. Itt viszik színre az első magyar nemzeti operát 1822. december 26-án, a Ruzitska József karmester zenéjére írt Béla futását.

1823–1827 között Déryné Széppataki Róza a kolozsvári társulat primadonnájaként a magyar nyelvű operajátszás bölcsőjévé avatja Kolozsvárt, ekkor kerülnek színpadra többek között Mozart, Rossini, Weber operái.

Jelentős korszaka a kolozsvári operajátszásnak Havi Mihály dalszínház-igazgató tevékenysége 1844–1860 között. Társulatvezetői korszakában jelenik meg Kolozsváron az első nyomtatott színházi periodika, a Kolozsvári Színházi Közlöny.

A századforduló után Janovics Jenő az a kimagasló személyiség, aki igazgatóként meghatározza a következő évtizedek kolozsvári színjátszását és ezen belül a zenésszínpad jövőjét. Janovics érdeme az európai színvonalú modern színházpalota felépítése (1906). Janovics szívügyének tekinti a magyar zeneszerzők (Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Szabados Béla, Bródy Miklós, Farkas Ödön, Kacsóh Pongrácz) színpadi műveinek bemutatását is. Erdély Romániához csatolását követően, 1919. október 1-től a kolozsvári Nemzeti Színház épületét és teljes felszerelését a román kormányzótanács rendelkezésére kell bocsátani. Janovics és társulata a Sétatéri Színkör épületében folytatja tevékenységét.

A húszas évek gazdasági világválsága begyűrűzik térségünkbe is. A pénzügyi nehézségek az operettet helyezik a repertoár központjába. A kolozsvári zenés színpadon az operajátszás reneszánsza az 1940 szeptemberi II. bécsi döntés következménye. A II. világháborút követően a társulat visszatér a Sétatéri Színkörbe. Az új színházi törvény (1947) értelmében vált lehetővé egy, a kolozsvári Állami Magyar Színház mellett önállóan működő operatársulat létrehozására. 1948. decemberétől számítjuk az önálló intézményként működő Kolozsvári Magyar Opera létrejöttét - ennek vezetésével Eisikovits Miksát, a Magyar Zenefőiskola tanárát bízták meg. A megnyitó előadást 1948. december 11-én tartották Kodály Zoltán Háry János című daljátékával.

Az első előadásokat az évtizedek folyamán az egyetemes, a magyar, és a hazai román operairodalom bemutatói követték. Számos bel- és külföldi vendégművész látogatott el a szamosparti színpadra, ugyanakkor a társulat éltagjai elindultak Európa neves operaházai felé. Ebben a fellendülésben nem kis szerepe volt az opera élén álló rendező-igazgatónak, Szinberger Sándornak.

Az egyre inkább keményedő diktatúra okozta számos neves művész emigrálását, és sokáig úgy tűnt, hogy ez pótolhatatlan veszteséget jelent az operaház számára. Az 1989-es fordulat ebben az állapotban találta operaházunkat. Ekkor hirtelen megnyílt a lehetőség a folytatásra. Az opera élére Simon Gábor kerül, akinek sikerül a megváltozott politikai körülmények között az opera számára egy új zenei – kulturális irányvonalat a gyakorlatba is átültetnie. Demény Attila, Dehel Gábor rendezők, Witlinger Margit díszlet- és jelmeztervező, valamint Gy Tatár Éva segédrendező ennek az új hullámnak a zászlóvivői. A megváltozott körülmények között lehetőség nyílik arra, hogy számos külföldi, elsősorban magyarországi vendégművész látogasson el Kolozsvárra.

A ’90-es évek nagy megvalósításai mellett – Simon Boccanegra, Macbeth, Carmen, Nabucco – mellett a társulat munkájának középpontjában a klasszikus és modern magyar operairodalom remekműveinek bemutatása áll..

Az intézmény 1992-ben ünnepelte a zenésszínpad fennálásának 200. évfordulóját, 1998-ban pedig az államilag szubvencionált önálló intézmény, a Kolozsvári Magyar Opera létrejöttének 50 éves évfordulóját.