GIOACCHINO ROSSINI: A SEVILLAI BORBÉLY

Vígopera két felvonásban

Vezényel: Horváth József

Almaviva............Bardon Tony
Figaro..............Marian Pop, Kendi Lajos
Don Basilio.........Nagy Zoltán, Petre Burcă
Bartolo.............Hercz Péter, Cristian Hodrea
Rosina......Covacinschi Yolanda
Berta.............Mányoki Mária
Katonatiszt......Sziklavári Szilárd, Fodre Attila
Ambrosio.........Mányoki László
Fiorillo.........Mányoki László
Jegyző............Kovács Ferenc

Díszlet- és jelmeztervező: Witlinger Margit

Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Ügyelő: Gálffy Erzsébet
Súgó: Mátyás Mária
Rendezőasszisztens: Gombár Annamária

Rendező: Demény Attila
A történet középpontjában itt is, csakúgy, mint a Figaro házasságában, a házasság áll, s itt is többen vetélkednek Rosina kezéért. Az egyik Almaviva gróf, a másik nem más, mint a leányzó tulajdon gyámapja, Bartolo doktor, aki ettől a házasságtól meggazdagodását reméli. Lesz tehát itt bonyodalom! A fő bonyolító pedig nem más lesz, mint a ravasz borbély, Figaro, aki ezúttal Almaviva grófnak próbál segíteni a lány kezének megszerzésében.

Az opera elején a gróf éppen hajnali szerenádot ad Rosinának, aki azonban -úgy tűnik - percet sem törődik udvarlójával. A gróf elkeseredésében Figaróhoz fordul, hiszen jól ismeri, milyen ügyesen tud közben járni szerelmi ügyekben a mindig tréfás kedvű borbély.

Figaro azt tanácsolja neki, hogy adjon ismét szerenádot, ezúttal azonban válasszon álnevet, s nevezze magát Lindoronak. Az ötlet beválik: Rosina válaszra - még ha oly kurtára is - méltatja újdonsült udvarlóját.

Ám Almaviva gróf hamarosan megtudja, hogy az udvarlással igyekeznie kell, mert a lány gyámapja, Bartolo szintén Rosina kezére pályázik. Nem lehet hát teketóriázni. Megkéri Figarót, hogy - jó fizetségért - mindenképp hozzon össze egy találkozót Rosinával. A borbélynak rögtön nagyszerű ötlete támad: Almaviva öltözzön be az aznap a városba érkező ezred egyenruhájába, s részegséget színlelve kérjen szállást Bartolotól. Az akkori szokások szerint ugyanis egy katonát köteles bárki befogadni, ha az felmutatja a beszállásolási jegyet.

Közben Figaronak sikerül besurrannia Rosinához, hogy szerelmes üzeneteket közvetítsen közte és a titokzatos "Lindoro" között. Ám a lány énektanára, Basilio kiszimatolja a dolgot, s rögtön jeleneti a veszélyt Bartolonak. Egyben készségesen felajánlja szolgálatait: ha szükség van rá, szívesen befeketíti a vetélytárs hírnevét a hiszékeny lány előtt! Szerencsére a beszélgetést Figaro kihallgatja, így felkészítheti Rosinát a közelgő csapdára.

Hamarosan pedig megérkezik a részeg katonának álcázott Almaviva, akinek azonban mégsem sikerül a gyanakvó Bartolo házába bejutnia, hiszen a doktornak mentesítő írása van a város hatóságaitól: nem köteles senkit sem befogadni. A tetejébe még a rendőrséggel is meggyűlik a gróf baja, annyira hitelesen alakítja a kissé pityókás katonát...

Új tervet kell hát kieszelni, de Figaronak gyorsan jár az agya: Almaviva másodszorra énekmesternek öltözve próbál bejutni a lányhoz, azt hazudva Bartolonak, hogy a Basilio énekmester beteg lett, és őt küldte helyettesíteni. A terv ezúttal sikerül. De a gyámapa még most is nagyon gyanakvó: nem hajlandó Rosinát és az ismeretlen énekmestert kettesben hagyni: megkéri Figarot, hogy míg az énekóra tart, borotválja meg őt - ugyanbban a szobában.

Figaro persze próbál a gróf segítségére lenni, és úgy telikeni Bartolo fejét borotvahabbal, hogy lehetőleg ne halljon és ne lásson semmit. De nem járnak túl a doktor eszén: hamar észreveszi, hogy a veszélyes udvarló surrant be a házába az énekmester álruhájában, s tüstént kiteszi Almaviva szűrét.

Most már ő is látja, hogy nem késlekedhet az esküvővel. Először Basiliót küldi el, aztán -biztos ami biztos - maga is elsiet a jegyzőért.

Távollétét Figaroék kihasználják: felkeresik Rosinát, és elmondják neki, hogy Lindoro és Almaviva gróf egy és ugyanaz a személy, s hogy feleségül akarja venni őt.

Közben megérkezik a jegyzőért menesztett Basilio - a jegyzővel. Bartolo pedig még nem ért haza! Itt tehát a soha vissza nem térő alkalom: Figaroék megtévesztik a jegyzőt, és a két tanú jelenlétében (akik nem mások, mint Figaro és a kissé megfenyegetett Basilio) összeadatják a jegyzővel Almavivát és Rosinát. Bartolo már későn érkezik. Hiába, néha pár percen múlnak fontos dolgok!