Díszlet- és jelmeztervező: Labancz Klára m.v.

Rendező: Kincses Elemér m.v.

Az opera cselekménye

AZ ELSŐ FELVONÁSBAN

Doktor Cajus, a francia orvos dühösen ront be a „Térdszalaghoz” címzett fogadóba, sir John Falstaff szállására, hogy panaszt emeljen két léhűtő csatlósa, Bardolfo és Pistola ellen, akik előző este leitatták és kifosztották. A lovag azonban oly csalafintán vezeti a „vizsgálatot”, hogy a doktornak dolgavégezetlenül kell távoznia. Nem jár jobban a fogadós sem, aki a tetemesre duzzadt számla összegét szeretné végre behajtani lakójától. Falstaff erszényében egy árva garas sem lapul. Azért is írt éppen egy-egy levelet két gazdag windsori polgárasszonynak, mert arra számít, hogy nemesi neve és úri széptevése megnyittatja velük férjük pénzesládáját, s így különösebb fáradtság nélkül csinos summákhoz jut. De csatlósai, becsületükre hivatkozva, nem hajlandók rendeltetési helyükre juttatni a leveleket. Az apródnak kell eljárnia tehát e fontos küldetésben; a két lázadót a felháborodott lovag kikergeti a kocsmából.

*

Változás után a két kiszemelt polgárasszony, Alice Ford és Meg Page tanácskozásának tanúi vagyunk Ford uram házában. A két asszony szóról szóra egyező szerelmeslevelet kapott Falstafftól, s most azon tanakodnak, hogyan leckéztessék meg kövér udvarlójukat. Közben berohan a felbőszült Ford, nyomában egész sereg windsori polgárral, köztük a két kiebrudalt csatlóssal, akik bosszúból elárulták a férjnek egykori gazdájuk tervét. Az ifjú Fenton, akinek udvarlását nem nézi jó szemmel a pénzes vőre áhítozó apa, felhasználja az alkalmat, hogy a zűrzavarban néhány szót váltson szerelmesével, Annuskával, Ford lányával.

A MÁSODIK FELVONÁSBAN

Ismét a kocsmában találjuk a lovagot. Itt járul elébe a két hűtlen csatlós, akik – persze bölcsen hallgatva árulásukról – megbánást színlelnek és nagy fogadkozás közepette kérlelik, hogy fogadja őket újra szolgálatába. Nemsokára betoppan Mrs. Quickly, a két asszony bosszútervének eszköze is, aki Alice légyottra hívó – tőrbe csalogató – levelét hozza Falstaffnak. Alig távozik, máris újabb látogató jelenik meg: Korty úr, akinek mezében a féltékeny Ford jött kipuhatolni vetélytársát. Miután egy korsó borral és egy zacskó arannyal megszerezte a lovag jóindulatát, azzal a furcsa kéréssel fordul hozzá, hogy csábítsa el a büszke Alice Fordot, aki őt, Kortyot, csúfosan kikosarazta, ám ha Falstaff egyszer levette a lábáról, bizonyára engedékenyebb lesz iránta is. A félrevezetett Falstaff öntelten kikotyogja, hogy már a legjobb úton van: éppen az asszonyhoz készül, aki férje távollétében szerelmes légyottra hívja őt.

*

Alice Falstaff fogadására készülődik összeesküvő asszonytársaival. Hamarosan meg is érkezik a lovag, de alig kezd az udvarláshoz, a megbeszélt terv szerint besiet Mrs. Quickly, hogy hírt adjon Ford visszatértéről. Ám a tréfa komolyra válik, amikor váratlanul beront a tomboló férj, és népes kíséretével keresztülviharzik a szobán. A sebtében spanyolfal mögé rejtőzött Falstaffot az asszonyok egy alkalmas pillanatban hatalmas ruháskosárba bújtatják, s a szomszéd szobából visszaözönlő vadászok már hiába döntik fel a spanyolfalat: a kövér csábító helyett a csókolózó Annuskát és Fentont találják ott. De nincs idő most kérdésekre és magyarázatokra; Ford elrohan seregével, miközben az előre kioktatott szolgák megfogják a ruháskosarat, és lovagostól együtt behajítják a Temzébe.

A HARMADIK FELVONÁSBAN

A fogadó előtt látjuk viszont Falstaffot, amint forralt borral igyekszik kiűzni tagjaiból a hideg folyóvíz emlékét. Itt lepi meg Mrs. Quickly Alice újabb levelével, amelyben kellő kimagyarázkodás után ismét találkára hívja udvarlóját, ezúttal – biztonság kedvéért – éjféli órán, a windsori parkba, a legendás fekete vadásznak öltözve. Miután a lovag bevonult a jó hír hozójával a fogadóba, hogy alaposan kifaggassa, előkerülnek a tréfacsináló asszonyok is. Falstaff válaszára várva, részletesen átbeszélik tervüket. Közöttük van már a lecsillapult Ford is, aki szintén részt vesz a mókában – valójában csak azért, hogy végrehajtsa régi szándékát, s miközben a nimfa- és boszorkányjelmezes asszonyok Falstaffot rémítgetik, a tündérkirálynőnek öltözött Annuskát nőül adja a barátcsuhába bújt Cajushoz. A fogadóból kilépő Mrs. Quickly véletlenül kihallgatja Ford beszélgetését a doktorral.

*

A sötét windsori parkban az asszonyok kettős tréfára készülődnek. Mrs. Quicklytől értesültek Ford szándékáról, s elhatározták, hogy az apa akarata ellenére is elősegítik a két szerelmes fiatal boldogságát. Fentonra gyorsan barátcsuhát húznak, hogy Cajus helyett ő kapja meg az apai áldást Annuska oldalán; Cajus mellett majd az álruhás Bardolf játssza a menyasszony szerepét.

Fantasztikus vadászjelmezben megjelenik Falstaff. De alig kezd a széptevéshez, mesés erdei szörnyetegek törnek rá a fák közül, s addig püfölik, szurkálják, amíg nyögve-jajgatva be nem vall mindent, és javulást nem ígér. Most lehullnak az álarcok, s jókedvű windsori lakosok kacagnak a megrökönyödött lovag szemébe. Ám ezzel még nem ért véget a tréfás színjáték. Két egyforma öltözetű, álarcos pár járul Ford elé, aki az asszonyok kérésére áldását adja mindkettőre. De amikor lekerülnek az álarcok, meghökkenve látja, hogy Cajus mellett a tündérkirálynőnek álcázott Bardolf áll, míg az igazi Annuskát Fentonnal adta össze. Nincs már mit tenni, kénytelen belenyugodni, hogy lóvá tették, s a póruljárt lovaggal együtt maga is részt vesz a tréfa szereplőinek vidám dalában.