FRANZ SHUBERT: ASSZONYHÁBORÚ

egyfelvonásos daljáték
szövegét F.I.Castelli librettója alapján átdolgozta: Orbán János Dénes

Vezényel: Kulcsár Szabolcs

Leopold Gschwandtner............Sándor Árpád
Rudolf Hornbichler............Pataki Adorján
Ferdinánd Hintermayer..........Naphegyi Béla
Ferenc Stelzenhuber...........Szilágyi János
Barbara.......................Székely Zsejke
Helén...........................Pataki Enikő
Mari...........................Mányoki Mária
Kati............................Molnár Mária
Lizi.............................Barabás Zsuzsa
Florian.................Laczkó V. Róbert m.v.

Díszlet- és jelmeztervező: Dobre-Kóthay Judit m.v.

A díszlet- és jelemeztervező munkatársa: Nagy Endre m.v.

Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Korrepetitor: Rónai István, Nagy Ibolya
Súgó: Tatár Gizella
Ügyelő: Gálffy Erzsébet

Rendező: Szabó Emese

Franz Schubert 1797 január 31-én született és 1828 november 19-én halt meg Bécsben. Zenei tanulmányait édesapjával kezdte, majd később Antonio Salierinél tanult. Életét a zeneszerzésnek szentelte. Szülővárosát, csupán két ízben hagyta el, 1818 és 1824-ben, amikor az Eszterházy hercegi család meghívására utazott Zselízre.

Életében kevés művét adták ki, és egyetlen szerzői estjére is csak halála előtt került sor.

Nehéz elhinni, hogy azt a zeneszerzőt, aki többszáz műdalt, szimfonikus műveket, kamara- és zongoraműveket, egyházi zenét, kórus- és színpadi műveket írt, hozzájárulva mindezen műfajok sajátos fejlesztéséhez, családján és baráti körén kívül alig ismerte saját kora.

Schubert szimfonikus műveit az utókor Schumann és Liszt tisztelete és lelkesedése által ismerte meg.

Színpadi művei viszont a XXI-ik században is ritkaságnak tűnnek.

Schubert érdeklődése a színpadi műfaj iránt egyértelmű, hiszen több operát, daljátékot komponált (Az ördög kéjkastélya –1813, Négy évig tartó őrség –1815, Fernando –1815, A varázshárfa –1820, Claudine von Villa Bella –1815, Sacontala –1821, Alfonso és Estrella –1822, Fierrabras –1823 és több más befejezetlen); zenedramaturgiai elveit közvetve A szép molnárlány és a Téli utazás című dalciklusokban juttatta kifejezésre.

Az Asszonyháború (eredeti fordításban Az összeesküvők avagy Házi perpatvar) daljátékát 1823 márciusában írta, szövegírója az ugyancsak bécsi származású Ignaz Franz Castelli. A cselekmény egyetlen szituáció komikumán alapszik: a nők megesküsznek, hogy véget vetnek a háborúnak és ezáltal a férfiak örökös távollétének, azzal pedig, hogy megtagadják asszonyi kötelességüket, a szerelem fegyverét vetik be a háború ellen.

Arisztophanész komédiája az operairodalomban többször szolgált forrásként, Lysistrate-témájára írtak (már) operát és operettet egyaránt.

Schubert daljátéka mind között talán a legkülönösebb: asszonyháború Haydn-, Mozart-, Beethoven-szerű ( és persze Schuberti lied-szerű ) zenére, a kor divatjához hűen „á la Hussarde“ modorban.