Díszlet- és jelmeztervező: Venczel Attila m.v.

Rendező: Demény Attila, Bogdán Zsolt

Nagy utazás a szertefoszlott illúziók nyomában
A három kamaraoperáról

Hitte volna valaki a nyolcvanas évek derekán, hogy Európa váratlan fordulat előtt áll? A berlini falat ledöntik, kivégzik Ceauşescut, felbomlik a Szovjetunió… Abban az euforikus állapotban, egy szabad és boldog jövő reményében mindenki izgatottan leste a fejleményeket, várta a nagy változást. Sokan gondolhatták azt is, hogy Orwell, Örkény vagy Beckett világa is végképp a múlté. Ám a kezdeti eufória bíztató jelei ellenére a nagy várakozást homályos gyanú árnyékolta be.

Az a furcsa érzés kísértett, hogy mindez egy nagyszabású színjáték, ahol a kulisszák mögött történik a szerepleosztás. A gyanú ma is él, a helyzet tisztázatlan. Az elmúlt tizenöt évben lépten-nyomon, folyton-folyvást visszaköszön Orwell, Örkény és Beckett. Vajon véletlen lenne ez?
Mindenképpen tanulságos látni, ahogyan remekműveik túlélik az alkalmi konjunktúrákat.

A Parafarm (1992) és a Bevégezetlen ragozás – haláltáncjáték (2001) után harmadik kamaraoperám Az utolsó meggymag (2007). A Parafarm az ellopott forradalom, a Bevégezetlen ragozás a magány és a leépülés, Az utolsó meggymag az utolsó négy magyar története.
A három mű más-más zenei nyelven szólal meg, valamiképpen mégis együvé tartozik. Mindhárom történet ugyanis a sikertelenségé, egyfajta végállapot, amelyben már alig lehetséges az értelmes, összefüggő beszéd; helyette emlékek, indulatok bukkannak föl a mélyből. Ez a történet a veszteseké, a folyamatos kudarcé, a csalódásoké, a magányé, a rögeszméké: nagy utazás a szertefoszlott illúziók nyomában.