GIUSEPPE VERDI: TRAVIATA

Opera 3 felvonásban, 4 képben
Szövegét írta: F. M. Piave,
ifj. A. Dumas: „ A kaméliás hölgy” c. műve nyomán

Vezényel: Horváth József, Jankó Zsolt

Violetta Valery....................................................Balázs Borbála, Hary Judit, Vigh Ibolya
Flora Bervoix.......................................................Molnár Mária, Veress Orsolya
Annina, Violetta szobalánya................................Mányoki Mária
Alfred Germont...................................................Pataki Adorján, Sorin Lupu m.v.
Georges Germont, az apja...................................Fülöp Márton, Florin Estefan m.v.
Gaston vicomte..................................................Bardon Tony, Szakács Levente
Douphol báró.....................................................Naphegyi Béla
D’Obigny marquis...............................................Sziklavári Szilárd
Grenvil doktor....................................................Szilágyi János
Joseph, Violetta inasa........................................Rigmányi István
Lakáj.................................................................Mányoki László
Levélhordó........................................................Veress László

Díszlettervező: Nagy Endre

Jelmeztervező: Witlinger Margit

Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Balettmester: Mîndruţiu Mihail
Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Rónai István
Ügyelő: Gálffy Erzsébet
Súgó: Tatár Gizella

Rendező: Gy. Tatár Éva

A mű ifj. Alexander Dumas 1848-ban megjelent és nagy sikert aratott regénye, A kaméliás hölgy alapján készült. A könyv színpadi változatát Verdi is látta 1851-52-es párizsi tartózkodása idején a Vaudeville-színház előadásásban, és megtetszett neki a téma. Felkérte hát állandó munkatársát, Francesco Maria Piave-t, hogy írja meg a szövegkönyvet. Piave alapjaiban változtatta meg a történetet. Míg Dumas aktuális szociális problémát tárgyal regényében a figyelmet a társadalmilag lecsúszott és megvetett rétegek felé fordítva, Verdi és Piave lélektani drámát ír a témából, egy nagy szerelem és három ember lelki válságát állítja középpontba.

A Traviata bemutatója 1853. március 6-án volt a velencei Teatro Fenice színpadán, amely csúfosan megbukott. „A Traviata tegnap esti bemutatója bukás. Az én bűnöm-e, vagy az énekeseké? Az idő eldönti majd.”– jegyzi le Verdi a bemutató után. Verdi átdolgozta az operát, amely aztán 1854. május 6-án átütő sikert aratott ugyancsak Velencében, a Teatro San Benedetto színpadán.

Kolozsváron Follinus társulata pár évvel az olaszországi bemutató után, 1861. április 6-án vitte színpadra az operát Tévedt nő címmel, Nádaskay Lajos fordításában. Az előadásnak kezdetben Kolozsváron sem volt nagy sikere.

A háromfelvonásos opera témája ifj. Alexandre Dumas regényének, a nagysikerű A kaméliás hölgy-nek (La dame aux camélias) zenei feldolgozása. A regény központi alakja Margherite Gautier – az operában Violetta Valéry – kurtizán, az ő tragédiáján keresztül mutatja be a két szerző koruknak egyik legégetőbb társadalmi problémáját, egyben éles kritikát is megfogalmazva a társadalom kegyetlen közönye iránt.

Az opera szövegkönyvét Francesco Maria Piave írta, aki Violetta személyében egy ellentmondásos személyiséget visz színpadra, az elesett nőt (la traviata), aki áldozata korának. Bár jellemében nemes emberi vonásokat hordoz, a társadalom által kreált körülmények felelőtlen, könnyelmű, önpusztító életmódra kényszerítik. Ez az életmód vezet a tragikus végkifejletig.

Az opera cselekménye

I. felvonás.

Violetta szalonjában vídám társaság gyűlt egybe, amely látszólag gondtalanul élvezi az estélyt. A ház beteg úrnője a mámor szédületében keres feledést gyötrtő fájdalmára. Alfred, akit ez alkalommal mutatnak be az ünnepelt kurtizánnak, a „Kaméliás hölgynek”, forró szerelemre lobban iránta. Violettát meghatja az ifjú őszinte rajongása, de nem tud, nem mer hinni az igaz szerelemben. Mégis reményt ad az ifjúnak: a kamélia, melyet neki ajándékoz, ha elhervadt, alkalmat adhat egy újabb találkozásra.

II. felvonás.

1. kép

Violetta szakított régi életével. Alfreddal együtt elhagyták Párizst, hogy vidéken – egymásnak élve, egészségét megpróbálva helyreállítani – új életet kezdjenek. Violetta még magának sem meri bevallani, de hinni kezd az igaz szerelem gyógyító erejében. A sors azonban kegyetlen, és a múlt árnyai kísértenek. Vidéki otthonukban megjelenik az idős Germont, Alfred édesapja, aki visszaköveteli családjának az eltévelyedett fiút. Kérlelhetetlensége nem ismer irgalmat: Violettának le kell mondania szerelméről, másként a társadalom kiveti magából a megbélyegzett ifjú családját, Alfred húgának házassága polgárilag lehetetlenné válik. Violetta összetört szívvel igéri meg a lehetetlent: lemond Alfredról és félreáll a család boldogságának útjából.

2. kép

Flora házában a szokásos társaság gyűlt össze. Ide jön Violetta is régi pártfogójának a karján. Megjelenik Alfred is, aki megpróbálja könnyedén elütni a kínos helyzetet. A levegőben ízzik a feszültség, amely nemsokára kirobban. A két megkínzott lélek szenvedélyes erővel csap össze. Alfred elveszti önuralmát és halálosan megbántja Violettát az egész vendégsereg jelenlétében. A botrányos jelenetnek az öreg Germont megjelenése vet véget, aki keményen megdorgálja fiát méltánytalan viselkedéséért. Alfred későn ébred rá, hogy milyen mértéktelenül igazságtalan volt. Tettére nincs bocsánat.

III. felvonás

Violetta halálos beteg. Barátai elhagyták, vagyona szertefoszlott, magányosan néz szembe az elkerülhetetlen véggel. Bár Alfred bűnbánóan tér vissza hozzá, odasiet Germont is, hogy mint leányát, magához ölelje, de hiába, semmi nem adhatja már vissza Violetta életerejét. A sokat szenvedett nő meghal Alfred karjaiban.