Selmeczi György: BIZÁNC

ŐSBEMUTATÓ

opera két részben

szövegét Herczeg Ferenc drámája nyomán írta Kapecz Zsuzsa és Selmeczi György

Vezényel: Kesselyák Gergely / Jankó Zsolt

Szereplők: Nyári Zoltán / Pataki Adorján, Kele Brigitta / Egyed Apollónia, Rétyi Zsombor, Balla Sándor, Wiedemann Bernadett / Molnár Mária, Szilágyi János, Sándor Csaba, Szabó Levente, Mányoki László, Laczkó Vass Róbert, Sándor Árpád, Covacinschi Yolanda, Köpeczi Sándor

Díszlet- és jelmeztervező: Zeke Edit

Rendező: Zakariás Zalán

A Bizáncot Hevesi Sándor a mindenkori legjobb magyar drámának ítélte. Ma már nyilván másképpen értékeljük Herczeg Ferenc művét, de ahhoz kétség nem fér, hogy az író látnoki módon jeleníti meg azt a problémahalmazt, mely mára európai létezésünk nagy dilemmáihoz vezetett: az erkölcsi értékek, a hit, az elkötelezettség kompromisszumaihoz, a megosztottsághoz, a kereszténységgel szembenálló értékrendek térhódításához. A Bizánc olvasásakor azonnal érezhetjük: ez a dráma operaszínpadra kívánkozik.

A magyar operatörténet leginkább a történelmi opera műfajában bontakozott ki. Selmeczi ennek a műfajnak a toposzait próbálja művében újradefiniálni, korunk számára érvényessé tenni. Közösségi műfaj ez, mely közvetlenül szólítja meg a mindenkori közönség erkölcsi-esztétikai meggyőződését. Nagy eszmények és nagy érzelmek mentén építkezik, nem túl bonyolult, de igen pontos karaktereket szerepeltet, hogy a hit, az elkötelezettség, az áldozatvállalás motívumait méltó súllyal közvetítse. Zenei nyelvében is tudatosan közelít azokhoz a kompozíciós eszközökhöz, melyek egyként gyökereznek az operatörténeti hagyományban és a bennünket körülvevő zenei világban.

A Bizánc bemutatása nagy vállalkozás. A sokszereplős, nagy kórust, nagy zenekart foglalkoztató alkotás jelentékeny kihívást jelent az énekművészek, a színpadi alkotók és a zenei vezetés számára egyaránt.

Bizánc történelmi sorsa tanulságos példatára az európai történetnek. Úgy érezhetjük, elérkezett az ideje, hogy levonjuk a konzekvenciákat.