Venczel Péter - Moravetz Levente: Ali Baba és vAgy negyven rabló

Családi musical két részben

Vezényel: Kulcsár Szabolcs

Ali Baba, szegény testvér........Ádám János
Fatime, Ali Baba felesége........Veress Orsolya
Yuszuf, Ali Baba és Fatime fia...Sziklavári Szilárd

Kaszim, gazdag testvér.....Madarász Lóránt, Sándor Árpád
Leila, Kaszim felesége...........Hary Judit
Meriem............Covacinschi Yolanda
Abu Hasszan, rablóvezér..........Szilágyi János

Rablók:
Szam Tan, hadilábon áll a matematikával......Rigmányi István
Hü Le Fi, butaságokat mond, kérdez és cselekszik....Varga Attila
Jumur Zsák, fél szeme van, de mindig a látására hivatkozik...Sipos László
Pi Pec, szép fiúnak hiszi magát.....Mányoki László
Be Fal, fő foglalatossága az étkezés...Veress László
Draku Ladzsin, a vérszomjas......Jakab Zoltán

Kharoszán város lakói
Imán, a vallási közösség vezetője....Fodre Attila
Nyalat, az édességárus.....Kovács Ferenc
Fü Ged-Dzsin, a gyümölcsárus....Naphegyi Béla
Süket Achmed, a vargamester.....Plesa Róbert
El-Nyú Vasztlak, fűszerszám kereskedő...Maneszes Márton
Beh Tán Torog, a kávéház tulajdonos...Szacsvai Zsigmond
Szimona, táncosnő....Pataki Enikő
Fayszal, első férfi.....Petres István

Díszlettervező: Venczel Attila

Jelmeztervező: Vancea Veronica m.v.

Koreográfus: Dévényi Ildikó m.v.

Hangversenymester: Ferenczi Endre, Barabás Sándor
Ügyelő: Gálffy Erzsébet
Súgó: Tatár Gizella

A rendező munkatársa: Szabó Emese és Venczel Péter

Rendező: Moravetz Levente m.v.

Szimbólumok békéje

„Az Ezeregyéj olyan gazdag, olyan csodálatos, olyan mesés, «mintha az

Ezeregyéjszakábóllépett volna ki». Ez az abszolút mesevilág: színpompája

mellett elhalványodik minden északi mese, ebben a könyvben valóság a

vágyálom, amelyet a nyugati ember ezzel a névveljelöl: „mesés Kelet”.

Olvasása felér egy egzotikus utazással. Hogy a felnőtt olvasóra is oly

nagy a hatása, azt talán két oknak lehet tulajdonítani: egyrészt, hogy

az emberbenmegszépült új életre hívja gyermekkori emlékeit, másrészt,

mert mégsem csak mesea szónak gyermeki értelmében, elbeszéléseinek

nagyobb része regény és novella,minden meseszerű elem ellenére mégis

realista ábrázolása egy a miénktől különböző, színesebb és félelmetesebb

világnak, olyan világnak, amely a késő Rómára emlékeztet,Apuleius világára.”
(Szerb Antal)
Szerb Antal írja A világirodalom történetében: az északi mesék hősei

erdőkben találkoznakboszorkákkal, óriásokkal, tündérekkel, mert az erdő

félhomályával, messzeségekbe terjedésévela fausti kultúra jelképes színhelye.

Az Ezeregyéjszaka meséiben a szereplők leásnak a föld alá,s egyszerre

kőlépcsők vezetnek csodálatos palotákba. A mélyben meghúzódó, zárt,

valójábanvilágon kívüli törvények szerint berendezett barlang a mágikus kultúra

jelképes színhelye. A barlang-jelkép azonban ott van az európai kultúra kezdetén

is – mint a mitikus vagy aracionális világértelmezés kerete (gondoljunk a mindentudó

Szibilla barlangjára vagy a platónifilozófia barlang-hasonlatára) – sőt a középkor lovagi

költészetében is megtaláljuk (a TannhäuserVénusz-barlangja). Aztán az alchimisták,

a reneszánsz piperkőc tudorai, végül a felvilágosodásintellektualizáló mágusai egyre

inkább a fausti erdő foglyaivá váltak. Annyira, hogy a jól olajozotttudós gépezetek

egyre erősebb, egyre kínzóbb dübörgésének korában még a franciszkánus
életérzés halk, ember- és természetközeli fohásza is immár meghallhatatlan

sóhajjá gyöngül. Szükségünk van Kelet mágikus kultúrájának jelképes színhelyeire is.

Legalább egy felejthetetlenestére. Amúgy a kultúrák aggasztó csatáinak idején

legalább a szimbólumok megbékélnek.

Kereskényi Hajnal