ERKEL FERENC: SAROLTA

Opera két felvonásban
Szövegkönyvét Czanyuga József írta

Vezényel: Jankó Zsolt

 

Sarolta, a kántor leánya..............Covacinschi Yolanda, Hary Judit, Pataki Enikő, Vigh Ibolya

Mátyás király.......................Pataki Adorján
Gyula vitéz....................Laczkó V. Róbert m.v.

Ordító kántor..................Sándor Árpád
Főpap..........................Szilágyi János

Belus, országnagy..............Mányoki László

Közreműködik a KMO ének- és zenekara

Díszlet: Demény Attila és Szántó Szilárd

Jelmez: Szántó Szilárd

Karvezető: Kulcsár Szabolcs
Ügyelő: Venczel Péter
Súgó: Tatár Gizella

Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Kolcsár Péter
Mozgásművész: Liviu Matei m.v.
A rendező munkatársa: Gombár Annamária

Rendező: Demény Attila

Erkel Ferenc (1810-1893) nagy nemzeti zeneművészünk, aki egészen fiatalon, éppen Kolozsvárott kötelezte el magát a történelmi tematikájú magyar opera ügye mellett. Végig élénk figyelemmel kísérte az európai operairodalom fejlődését. Giacomo Meyerbeer új, a korábbiaknál sokkal igényesebben kidolgozott opéra comique-jai késztették Erkelt arra, hogy a francia vígopera műfaja felé forduljon. A prózai dialógusok helyét nála rövid recitativo-szakaszok veszik át. Az első ilyen Erkel-opera az 1862-ben bemutatott Sarolta című háromfelvonásos ,,népi daljáték”, amelynek szövegkönyvét Czanyuga József írta. Az ezredfordulón már Operánk műsorán szerepelt, énekeseink Gyulán is belopták magukat a közönség szívébe, 2010. júniusában pedig nagy sikerrel vendégszerepeltünk Miskolcon. Az Erkel-emlékév jegyében a Saroltával nyitjuk a 2010-2011-es évadot.

Az opera cselekménye

Sarolta, a vidéki kántor (Ordító) lánya Mátyás király katonájába, Gyula vitézbe szerelmes. A fiatal lány szépsége viszont a bohó királyt is elvarázsolja, aki szintén udvarolni akar neki. Rangjával visszaélni nem szeretne, ezért inkább Gyula vitézzel ruhát cserél – így a király mint közkatona, Gyula vitéz mint király jelenik meg a színen. Belus, az országnagy, a király mentora, lelki, szellemi integritásának őrzője, a „szürke eminenciás” közbelép: a sikeres hódítás érdekében a királlyal parancsot irat alá, miszerint Gyula vitéznek feleségül kell vennie Saroltát. A király lépre megy: ha a lány majd azt hiszi, hogy ő Gyula vitéz,  a hódítás biztos siker lesz. Sarolta azonban következetes: hű marad választottjához. A kántor mielőbb esküvőt szeretne, de a két udvarló közül, az „álruha” miatt Gyula vitézt gondolja Mátyásnak. Ordító már dörzsöli a kezét, a király vejének álmodja magát, amikor kiderül a valóság: a király nem lesz a kántor veje, Sarolta és Gyula szerelme viszont beteljesülhet. Minden jó, ha a vége jó!